Táblás társasjátékok, kártyajátékok, sakkvariánsok

Helyenként szókimondó szövegek!

Frissebb bejegyzések

2008. június 30.
Sebestyén Balázs és a szeretet - az év sikerkönyve
Nagyon tolja a média Sebestyén Balázs Szigorúan bizalmas c. könyvét, melyben "induljonafal" Balázs a szeretetről és az élet nagy dolgairól ír. Már ha valóban ő ír, persze.
Hiába, a jellemfejlődés mindig elkápráztat, Balázsunk is nagy utat tett meg.
Honnan is indult Balázs?

2008. június 30.
Jegyeket, bérleteket - BKV dresscode
Avagy nyílt levél a BKV-hoz.
Tisztelt BKV, javaslom, hogy ellenőreik ezentúl ne létminimum környékén tengődő kétes egzisztenciáknak öltözzenek, hanem inkább jómódú külföldieknek. Ez jó alap lehetne a munkakör társadalmi megbecsülésének javításához, másrészt - kezdetben legalábbis - nehezebben felismerhetővé tenné az ellenőröket, ezáltal is növelve munkájuk hatékonyságát.
Megtisztelő figyelmükbe ajánlom az általam kidolgozott új dresscode-ot: Louis Vuitton övtáska (szigorúan nem genitáliához fordítva, hanem lazán segghez csapva, esetleg oldalra), Lacoste póló (a csíkos ésszerűtlenül drága, de egyszínűt már 100 euro körül kapni), Koronya lábbeli (esetleg Converse, ízlés szerint), divatos nadrág és fejfedő, Police napszemüveg, Tag Heuer óra.
Továbbá: heti rendszerességgel kozmetikus és fodrász, táncórák a koordináltabb mozgásért, kötelező vállalati versmondó szakkör a lélek épüléséért és a kifinomultabb kommunikációért. Meglátásom szerint ezen új intézkedések az ellenőrök többségének mentálhigiénés állapotát és önértékelését pozitív irányba befolyásolnák, és a cégükről kialakult kép frissítéséhez is jelentősen hozzájárulnának.
Tisztelettel:
Csetneki Sándor,
kreatív gondolkodó és tartalomipari szakmunkás

2008. június 27.
Kohézió
Van pár téma, amit csak néhány (esetleg egy) bejegyzésben érintettem, aztán nem foglalkoztam vele - márpedig egyrészt az olvasók kíváncsiságát is illő kielégíteni, másrészt pedig kell egy kis kohézió egy blogba, nem jó a sok elvarratlan szál, ezt mint feminin énemnek néha kicsit engedő gyakorló varrogató is tudom.
Szóval.

A bonsai-om sajnos elszáradt. Lehet hogy valaki engem akart vuduzni ("hogy száradna le a f**a, abrakadabra"), csak aztán hibásan fordult le a varázslat, és ez a fám életébe került. Persze ez volt a jobbik eset, sajnáltam volna a szörnykakasomat.

A hörcsögök (ahogy mostanában emlegetjük őket: Vakond, Kókusz és Bubu) jól vannak. Néha ugyan zavarják a nyugodt éjszakai pihenést, rágcsálják a rácsot, "lomotolnak". Egyik kedvencük a mókuskerék, hajtják eltökélten, napszakra való tekintet nélkül.
Kókusz egyébként egy igazi akrobata, úgy tud a mászni a rács tetején (belülről, lógva lefelé), hogy John Rambo is simán megirigyelné, és könnyeivel küszködve könyörögne az edzéstervért.

A Burgonya család történetéről már több száz oldalt írtam, hamarosan megjelenik a könyv - na jó, ez nem igaz, de azért hamarosan folytatom Burgonya Bálint, Burgonyáné Kertész Magdika (aki, mint az közismert, csak névrokona Vili bácsi nejének, viszont sokkal szexibb) és Tom Hanks (aki szintén csak névrokona a híres színésznek, hiszen Hankiss Tamás néven született, és ő Hankiss Elemér eltitkolt unokatestvére) történetét is. Természetesen transzszexuális Klárika és bátyja, Rudi sem maradhat ki. Rudival kapcsolatban adós vagyok azzal az információval, hogy krosszmotorozik, és a barátai Krossz Rudinak hívják.

2008. június 27.
Freestyle foci
Tegnap az Esti Showderben volt egy kis freestyle foci bemutató. Régebben imádtam dekázgatni, a rekordom félezer felett van, bár én ilyen látványos mutatványokat nem tudok (a fejelgetés például egyáltalán nem megy), örülök ha annyi történik, hogy nem esik le a labda. Egy időben teniszlabdával is dekázgattam, azzal olyan ötvenet sikerült elérnem, ha jól emlékszem.
Tényleg, itt az ideje előkeresnem a footbag-eimet és néha kicsit játszani.

2008. június 26.
Easter egg
Elkészítettem életem első húsvéti tojását. Mármint egy rejtett, trükkös funkciót egy programban: az Avasmath 80-ban már egy Simon-szerű memóriajáték is van, persze jól elrejtve.

2008. június 24.
Heti remény
Körbeutaznád a Földet, a saját jachtodon?
Persze.

2008. június 21.
Szexológia
Itt vagyok újra. Az elmúlt napokban online jelenlétem erősítésébe fektetett energiáimat az Avasmath 80-ra irányítottam (nem is eredménytelenül), de most azért már jut újra Neked is, kedves blogom.

Olvasgattam Lux (Luxxx, hehe) Elvirától egy könyvet (Női szerepek a szexuálpszichológus szemével, "a könyvet szerző nőkről, nőknek írta", no de az ilyesmi mindig felkelti az én érdeklődésémet is).
Kajakra nekem is szexológusnak kellene lennem.
Szcientológia és orális szex.

2008. június 16.
Egy kis mozgás
Ma végre újra futottam egy kört a Margitszigeten. Hiányzott már, na. És itt lenne az ideje újra napi rendszerességgel nyomni a fekvőtámaszokat, ma még megpróbálom rábeszélni magam. Mert a bakancslistámon rajta van a száz fekvőtámasz. Még mondjuk van időm bőn - bár ezt sosem tudni.

2008. június 14.
Scrabble
Rájöttem, hogy az írás olyan, mint a Scrabble.
Minél többet ki kell hozni a betűkből.

2008. június 14.
A Movie Lova Lova fejlődése
A filmes kvízemben a filmek száma már kezdi megközelíteni a hatszázat, ami számomra egyfajta lélektani határ, hatszáz fölött fogom majd egy kicsit úgy érezni (már amennyire sejteni lehet, hogy majd egyszer valamit hogy fogunk érezni), hogy most már kezd játszhatóvá válni a játék, és nem ismétlődnek gyakran a címek. Persze ez ennél jóval finomabb dolog, igazából minden egyes újabb film bekerülésével egyre ritkábban ismétlődnek.
És tegnaptól már "billentyűzetről" is játszható a játék, azaz a filmcímek beírásához nem kell az egérrel keresgélni a betűket, hanem a klaviatúra is használható. Nem is értem egészen, hogy ez az alapvető ergonómiai dolog hogyan nem jutott eszembe korábban.

2008. június 11.
Bonsai, és a dolgok
Tegnap a kedvesemmel vettünk magunknak bonsai-t.
Így már nem csak a hörcsögeinket és a blogom/alkalmazásaim statisztikáinak alakulását kísérhetem gondozó figyelemmel, hanem ezt a fát is az edényben.
Nincs is érdekesebb a dolgok alakulásánál.

2008. június 11.
Egy kis fogyasztóvédelem
Pár napja vettünk egy dvd-t. Pontosabban egy dvd tokot, mert a sértetlen csomagolás ellenére a lemezt biza elvitte a cica - vagy bele sem tette. Már felvettük a kapcsolatot a forgalmazóval, így remélem, hamarosan megérkezik a film.
Tanulság: bár ilyesmire elég kicsi az esély (velem/velünk is most esett meg először), érdemes még az áruházból való teljes kilépés előtt meggyőződni arról, nem csak tokot vásároltunk-e.

2008. június 9.
Zaklatás meglepetésekkel
Avagy hogyan szerezzünk könnyen tízmilliót? (dollárban, azt hiszem).
A film szerinti recept (az Est Tv magazinból):
"Jerry egy vállalat jómódú alkalmazottja. Kinevezésére vár, mikor színre lép Rebeca, aki az ő leendő állására feni a fogát. Egy mámoros éjszaka után a nő zaklatással vádolja a férfit, akit emiatt a cég elbocsátana, ám bizonyítékok hiányában inkább közös megegyezésre jutnak, és tízmilliót fizetnek a férfinek, hogy elhagyja a céget. Mígnem kiderül, hogy Rebeca és Jerry közösen tervezték el ezt a csalást a vállalat ellen."
Tessék, én itt töröm magam a blogom olvasottságának növelésével, társasjáték-ötletekkel meg egyéb gyerekes dolgokkal, közben meg ez a módszer eszembe sem jutott...

2008. június 7.
A jövő
Kíváncsi vagyok, mi lesz majd az, ami egyszer meghozza számomra a megnyugtató anyagi jólétet és a méltó/méltatlan ismertséget - feltéve hogy bármi is meghozza egyszer, persze (bár a KFC-s bácsi is már jócskán nagypapa korú volt, mire beindult az üzlet, addig meg még van pár jó évem). Milyen területen találok teljesen önmagamra, hogy szabadon kibontakoztathassam a kreativitásom? Mert azért a mostani aktatologatásra a munkahelyemen - bármennyire megbecsülöm; és ha a fizetési papírom nem szomorítana el olykor, akár szerencsésnek is érezhetném magam - nem mondhatom, a munkám a hobbim.
Jelenleg három területet tudok elképzelni:
i) Író leszek.
ii) Társasjáték-szerzőként keresem majd a kenyerem - mert azért az az idő még nem jött el, hogy ebből éljek.
iii) Sikerül készítenem egy nagyon látogatott webalkalmazást.
Esetleg mindhárom, egyfajta szimbiózisban és szinergiában.

2008. június 6.
Mindenki hibázhat
Kiss Ádám például a legutóbbi Showder Klubban (ami szerintem a korábban még nem hallott, és elsősorban saját poénokról szólna) elsütötte azt a régi és jól ismert viccet, hogy van Viagra light, amivel szexelni ugyan nem lehet, de jól mutat a strandon, mármint a hatása. Ez a vicc körülbelül olyan régi, mint az, hogy egy srác a nudista strandon odamegy egy lányhoz: "Szia, szimpatikus Vagy nekem." Erre a lány: "Azt látom."

2008. június 5.
Rögtön jövök
Holnap már valóban jelentkezem új tartalommal. Az elmúlt napokban eléggé lekötött a számológépem fejlesztése, hamarosan teljeskörűen használhatóvá válik.
Ja igen, azért találtam egy újabb Tvrtko-i témát is: Hashima szigetének elhagyott bányászvárosát.

2008. június 3.
Számológép II.
Kedves olvasóim és Movie Lova Lova rajongók, ne haragudjatok, hogy ebben a pár napban kicsit elhanyagoltam az írást és a kvíz fejlesztését, de elhatároztam, hogy elkészítem az egyik leghasználhatóbb online tudományos számológépet. Terveim szerint még programozni is lehet majd.
Sok funkció még nem működik, de alakul.

2008. május 31.
Számológép
Kamaszkoromban a számológépek megszállottja voltam. Elsősorban a tudományos zsebszámológépeké, azokon belül is a programozhatóaké, és a grafikusaké. Szinte szerelemmel szerettem a számológépem, legalábbis kevés olyan kapcsolatot tudok elképzelni, ahol a szeretők annyit néznének forrón egymás szemébe, mint amennyit én szemeztem a Casio-m kijelzőjével; annyit érintenék egymást, mint én a gombjait; és úgy kitöltenék egymás gondolatvilágát, ahogy én a programjaimon töprengtem. Volt, hogy programsorokon ábrándozva szenderültem álomba. Mivel a számológépemnek 6 kilobájt memóriája volt, leginkább a rafinált tömörítési technikák érdekeltek, vonaton, buszon, matekórán, de tán még úszás közben is azon járt az agyam, hogy milyen trükkel tudnék néhány bájtot úgy lefaragni egy algoritmusból, hogy a program működőképes maradjon.
Persze azóta sok minden történt, de valahogy nemrég újra eszembe jutott ez a számológépesdi, és ha már így alakult, rögtönöztem is egy virtuális számológépet. Grafikusnak ugyan nem grafikus, és még a tudományos műveleteket sem programoztam le, de azért egyre használhatóbb.
Jó felfedezést!

2008. május 30.
Kowloon Walled City
Nem csak abban hasonlítok Vujity Tvrtko-ra, hogy én is csipázom a baseball sapit (mondjuk engem már láttak sapka nélkül), hanem abban is, hogy érdekelnek a világ különleges helyei. Mint például Észak-Korea, Pripjaty, vagy most felfedeztem egy újabbat (bár már nem létezőt): Kowloon Walled City-t, amely bolygónk tán legdurcább lakótelepe volt.

2008. május 28.
Zarándoklat
Egyik cimborám szerint a teljesítménytúra tulajdonképpen nem más, mint egyfajta modern zarándoklat.
Vagy felkészülés a harmadik világháborús genocídiumokra.

2008. május 28.
Pinanyaltilag az egyik kedvenc muzsikám
Kovbojok - Buzerátor bolha
Nem teljesen egyértelmű, hogy ez egy erősen homofób dal, vagy épp ellenkezőleg: a liberális szemléletű előadók épp a homofóboknak tartanak görbe (intim)tükröt.
Esetleg a szerző / énekes coming outja, a megszokottnál kevésbé eufemizáló formában - miután egy nap Gregor Samsához hasonlóan arra ébredt, hogy rovarrá változott, és még az identitása sem maradt átlagos.

2008. május 26.
Kinizsi 100 - a felső tízezer
Ha nehezen is (mivel idén eddig még nem vittem túlzásba a túrázást), de sikerült legyalogolnom a Kinizsi 100-at. Ráadásul újabb "turisztikai", helyesebben kirándulási kihívásokról értesültem: a 130 km-es Rockenbauer Pál emlékúton Zalában mellett lesz egy 150 km-es Rákóczi teljesítménytúra is a nyáron.
Statisztikailag egyébként a Kinizsi 100-at az évek során eddig körülbelül minden ezredik magyar legyalogolta legalább egyszer. Szóval a felső tízezerhez tartozom.
És ha még a 130-as vagy a 150-es séta is sikerülne...

2008. május 26.
Ha én híres(ebb) lennék...
...két dologban biztosan különböznék a legtöbb híres embertől:
i) A nevem alatt megjelenő könyveket valóban én írnám, nem bértollnok.
ii) A valóságban legalább olyan magas lennék, mint amilyennek elképzelnek.

2008. május 23.
K100 2008
Holnap lesz a Kinizsi 100, a nagy erdei séta Budáról Tatára.
Tavaly teljesítettem először, most fogom másodszor (ha sikerül, persze).

2008. május 19.
Pityinger pityilője
Olvasom az Exitben az írást Dopeman új lemezéről:
"A témák kötöttek: utca, nyomor, bűnözés, sitt, drogok, illetve tanga típusú bugyik fejre húzása, Kicsi Dope hímtagjának mérete (centire!), és persze Pityinger Fanni, aki száznyolcvan fokkal fordította meg a 'Strici' életét."
Nos, amit a fenti mondatban nem értek, az a "centire" szó a zárójelben. Ráadásul még felkiáltójel is van utána. Ekkora szenzáció centire megmérni? Még ha azt írták volna, hogy "tizedmilliméterre!" (na persze nem mintha a tizedmilliméterre pontos megadás nem lenne kevésbé megmosolyogtató és értelmezhetetlen, sőt). Akkor oké a felkiáltójel is, de így valahogy... olyan, mint mondjuk a Balaton hosszának kilométerre pontos megadására rácsodálkozni: "Hihetetlen ez a tudományos fejlődés, a műholdas helyzetmeghatározásnak köszönhetően már kilométerre pontosan tudjuk a Balaton hosszát!".
Persze az ilyen kukiméricskélősdi-dicsekvősdi mindig erősen blöffgyanús, az ember hajlamos azt hinni, hogy a testüket metrikusan térképezők ilyen esetben inkább felfelé kerekítenek, fasztuggyamé (magam is így voltam vele tizenéves koromban: 23 és fél az már majdnem 24, legyen akkor 25).
Egyszer régen, amikor még szókimondóbb volt a blogom, mint manapság (mert hát mégiscsak egy társasjáték- és online játék szájtrendszerbe integráltam, mégsem pozicionálhatom magam teljesen subbásra)...
Ami pedig a tangák fejre húzását illeti, ez meg olyan japános/áljapános félperverziónak hangzik - a franciabugyi meg különben is szexibb.

2008. május 18.
Nincs még bloghalál
Nem, még mindig nem hagytam abba tragikus hirtelenséggel a bloggerkedést, mint például Demcsák Zsuzsa (aki a játszótéri prolibotrány után sem csüggedve, már 2007 márciusa óta büszkén folytatja webnaplóját - csak épp senki sem tudja, merre).
Online jelenlétem most a játékaim frontján erősítettem, no meg fizikai valóm is mozgásban volt: kedvesemmel ma épp a Velencei tónál jártunk egy csobbanásra.

2008. május 14.
Pletyka
Miközben filmeket keresgéltem a Movie Lova Lova-hoz, rátaláltam a Pletykára.

A tartalma alapján egész jó mozi lehet:
"Három diák azt a feladatot kapja az iskolában, hogy írjanak tanulmányt a pletyka természetéről. A diákok elhatározzák, hogy egy gyakorlati kísérlet tapasztalatait vetik majd papírra. Arra kíváncsiak, milyen gyorsan terjed egy hamis pletyka és milyen következményei lehetnek a szóbeszédnek. Tudják, hogy egyik osztálytársnőjük, Naomi meglehetősen bigott elveket vall a házasság előtti szexről - halálos bűnnek tartja azt. Egy kiadós buli után a három osztálytárs elkezdi terjeszteni a pletykát, hogy Naomi-t az éjjel leitatta és megerőszakolta egy srác, név szerint Bo. A hír egyre terjed és nem kell sok idő ahhoz, hogy az állítólagos áldozatnak is fülébe jusson. Naomi teljesen kétségbeesik, az említett bulin ugyanis tényleg felöntött a garatra és nem emlékszik semmire..."
(Forrás: port.hu)

A filmes kvízem egyébként szép lassan a csetneki.hu birodalom zászlóshajójává válik, látogatottságban már időnként felülmúlja ezt a blogot.

2008. május 14.
Cukiság: Leslie Nielsen bátyja
- Hogy hívják a széttetovált francia színésznőt?
- Audrey Tattoo.

- És az ősz halántékú, langaléta pornószínészt?
- Clit Eastwood.

(A google tanulsága szerint ezek a szójátékok sajnos nem nekem jutottak először eszembe - viszont Audrey-ra nincs túl sok találat, nem rossz.)

Apropó. Az Astoriánál a Burger Kingben egy jópofa idős bácsi felügyeli a whopperezőket. Konkrétan úgy néz ki, mintha ő lenne Leslie Nielsen bátyja.

2008. május 12.
Nagy fővárosi séta
Kedvesemmel tegnap legalább húsz kilométert gyalogoltunk Budapest utcáin.
Az egész egy kiadós margitszigeti sétával kezdődött, onnan jutottunk el Csepelre (hasonlóan, mint amikor pár hete a BKV-sztrájk idején gyalog mentem az irodába).

2008. május 9.
Bejegyzések helyreállítva
Huh, szerencsére nem veszett el a vicces zenekarneves és a Geronazzo Máriás bejegyzésem. Jó olvasást!

2008. május 9.
Gyenge vagy, mint a Gálvölgyi show
A Gálvölgyi show valahogy egyre mérsékeltebben vicces.
Pár éve még előfordulhatott, hogy valaki egy kacagós estét tervezve gondolkodóba esett, hogy akkor most Gálvölgyi show, vagy egy csökkentett dohánytartalmú cigaretta.
Jánosunk (és televíziós hátországa) teljesítménye ma már jelentősen megkönnyíti a választást.
Béke.

2008. május 9.
Kádári idill gyermekeknek
Szintén óvodás lehettem, amikor a sok szegénylegényes és királylányos, illetve szegényleányos és királyfis mese után megkérdeztem édesanyámat:
- Anya, Magyarországon is vannak gazdagok és szegények?
- Csak régen voltak, ma már nincsenek - felelte.

2008. május 9.
Szociális érzékenység
Óvodás koromban (a nyolcvanas évek közepén) édesanyámmal a budai Várnegyedben sétáltunk. Megláttam egy elegáns lovaskocsit, utasokkal.
- Anya, mi is megyünk hintóval?
- Kisfiam, nekünk erre nincs pénzünk. Ők külföldiek.
Kicsivel később egy szokatlan formájú és fényezésű autó mellé értünk.
- Anya, ez külföldi autó?
Az igenlő válasz után jól megrugdostam a kerekét a szandimmal.

2008. május 8.
A pince
Életem egyik érdekes epizódja volt, amikor évekkel ezelőtt éjszakánként a szeméttömörítő gépet kezeltem a Nyugati téri McDonalds pincéjében.
Majdnem mint egy thrillerben: boltíves helységek labirintusa a félhomályban, omladozó vakolat, csótányok, szivárgó szennyvíz. És nem egészen az az illat, amit a gyorséttermek az utca szintjén szemérmetlenül ontanak magukból, vendégcsalogatóul.
Álltam a kopott, rozsdás gép mellett, ám lélekben teljesen máshol jártam. Terveztem. Akkor épp egy íróasztalt és egy polcot.

2008. május 6.
Vicces zenekarnevek II., meg futás
Filozófia szakos unokatestvérem, Sztavrogin Gege szerint a Plátói orgazmus a legfrappánsabb a vicces zenekarneveim közül, a többit nem értékelte olyan nagyra. Pedig én a többi is nagyon mókásnak érzem, de ez ugye szubjektív. Azért a Pofán Verne Gyula is ott van...
Kedves nevet keresgélő, vagy névváltást fontolgató előadók, válogassatok nyugodtan az előző bejegyzésben felsoroltakból. Például szerintem a No Thanx is sikeresebb lehetne egy önironikus, magyar névvel, de hát ők tudják.

Ja igen, futás: ma két kört futottam a Margitszigetet körülölelő gumiszőnyegen.

2008. május 6.
Fellép a Bázisugró nyugdíjasok és a Plátói orgazmus
A minap a metrón tréfás előadóneveken gondolkodtam. Talán ez a humor egyik legatomibb, tovább már alig bontható megnyilvánulása, vagy valami ilyesmi. Meg aztán hátha erre jár egy ötletszomjas zeneipari menedzser.
Íme:

Bázisugró nyugdíjasok (alternatív)
Plátói orgazmus (alternatív)
Pofán Verne Gyula (alternatív)
Anál inkább (zenekar a melegek és az indiánok jogaiért)
Csíkos sikló (pikáns country)
Page not found (alternatív)
Vaginal massage (kemény detroiti ritmusok)
Sikító titkárnők (expornós lányok laptop-dj-skednek)
Vidd le a szemetet (alternatív)
Köcsögök (emo banda)

Továbbá: Elment a busz, Dallas ismétlés, Marx izmos, Kultúrházi playback, Vesztettem a lottón.

Egész jól hangzanak, nem? Simán el tudom képzelni: "A nagyszínpadon fellép a Pofán Verne Gyula, utána pedig következnek a Bázisugró nyugdíjasok. Az ethno sátorban a Csíkos siklót hallgathatjátok, míg az elektronikus zene szerelmeseinek a Vaginal massage diktálja az ütemet, majd pedig a Sikító titkárnők következnek egy fantasztikus szettel. A lógó övtáskás tinilányok új kedvence, a Köcsögök holnap lép majd fel."

2008. május 3.
Shutdown Day
Hoppá, csak most kapok észbe, hogy ma van a Shutdown Day, én meg itt nyugodtan frissítgetem a blogom.
Na nem baj, én ezt tegnap tartottam, ha kérdezik.
Amúgy is hülyeség az ilyesmit napokhoz kötni és kampányszerűen csinálni. Pláne egyetlen napon az évben, mekkora geek divatdolog már.

(Nem tudod mi az a Shutdown Day? Arról szól, hogy ma nem szabad bekapcsolni a számítógépet, vagy valami ilyesmi - nos, ha be volt kapcsolva, mert éjjel-nappal töltesz lefelé-felfelé ezerrel, akkor pedig ki kell kapcsolni, tehát ilyen kiskapu sincs.
Szóval ha ezt a bejegyzést most frissiben, május harmadikán olvasod, akkor bizony... elbaltáztad, és szarsz bele mit sem törődsz a Shutdown Day-jel).

2008. május 3.
Neked már sikerült háromszor egymás után?
Nekem tegnap nem.
Pedig szépen elterveztem, hogy körbefutom háromszor a Margitszigetet, de valahogy nem voltam formában, és be kellett érnem egy körrel. De egy fejlődéstörténet így izgalmas.
A Kinizsi 100 pedig már rögtön itt van... (persze azon egyelőre még nem futva, hanem gyalog indulok, csak gondoltam egy kis szaladgálással gyúrok rá, mint tavaly).

2008. április 29.
Celebronga rovat: Geronazzo Mária, a nagyszájú asszony
Most nem azért, de egy guminőnek is szolidabb ajkai vannak.

Ő ugyanis Geronazzo Mária, a bulvármédia szerint a legtöbb plasztikai beavatkozáson átesett magyar nő (aki még többek között a ló meg a csikló túloldalára is átesett, frankón).
Természetellenességére természetesen kellőképp büszke is.
Hát nem úgy néz ki az a nyílás a fején, mint egy vákuumozott punci?
Hogy miért operáltat valaki a szájából pinaburgert, egyszerűen pszichoszexuális rejtély. Vagy lehet, hogy bónusz idegvégződéseket is rakatott abba a duzzanatba, kiterjesztendő az orális kielégülés fogalmát.
Szóval egy unatkozó sznob picsapi nyugdíjas éveire bohóccá műttette magát.

A megértő énem azt mondja most, hogy gonosz ez a poszt, szegény Geronazzo Mária elolvassa ezt a bejegyzést, és felvágja a száján az ereket.
A naívan idealista, populista világmegmentő Sanyi szerint viszont Földünk szegényebb tájain emberek akár évekig élnének abból a pénzből, amit ez a magát szépségnek gondoló Szörnyella de Frász eddig plasztikai sebészénél - aki előző életében minden bizonnyal karikaturista volt - hagyott.
Több kép és információ a Velveten

2008. április 28.
Olvasás a vonaton
A vonaton a Kultusz c. kulturális folyóiratot olvasgattam. A címlapján Szőke András volt, a UPC reklámok Szőke Kapitánya, csak itt lego-haj nélkül, a maga kopasz valóságában, a Pékember c. filmje apropóján (apropójából? apropóján... apropójából... hmmm).
Olvasgattam a lapot, írtak benne Debrecen művészeti felemelkedéséről és Pécs küszködéséről, ahogy Európa Kulturális Fővárosa próbál majd lenni 2010-ben. "A városok meccsét eldöntő pályázati anyag fedlapján ez a cím díszelgett: 'A balkán kapuja', de akkor még joggal lehetett hinni, hogy nem a szlogen cinikus olvasata válik valóra". Jó mondat, megmosolyogtam.
A könyvajánló rovatban pedig José Saramago Vakság c. regényének ajánlóját találtam, kedvet kaptam az elolvasásához.

2008. április 26.
Szájtbarkács
A Movie Lova Lova filmes kvíz kapott némi optikai tuningot, no meg néhány új filmcímet is töltöttem bele. Jó játékot!

2008. április 25.
Növekvő olvasótábor
Az előző bejegyzésemben is éltem a kedves olvasók fordulattal, no nem baj: kedves olvasóim, szeretném megköszönni, hogy egyre többen választjátok olvasnivalóul ezt a blogot. Azért is különösen jól esik ez nekem, mert kiskoromban csúfoltak az óvodában, és sosem hittem volna, hogy egyszer majd ennyien fogják olvasni, amit írok. Hogy ennyi monitorpixelre és agysejtre leszek majd hatással, be jó érzés is ez.
Tessék, íme egy grafikon, amely azt mutatja, hogy az elmúlt hónapokban milyen szépen növekedsz, kedves Olvasótáborom:

Az ehavi visszaesésnek tűnő izé azért van ugye, mert néhány nap még hátravan ebből a hónapból, de a tendencia azt mutatja, hogy most is új rekord születik majd, sőt az ezer egyedi látogatós lélektani határ is átlépetik.
Köszönöm.
(Jó, tudom, ez az eredmény még mindig picsafüst az igazán olvasott blogokhoz képest, de ha azt nézzük, hogy ez egy teljesen blogszolgáltató- és tartalomkezelő-rendszer független blog [mondhatni a Függetlenség Blogja], akkor tán nem is olyan rossz).

2008. április 22.
Katarzis
Megosztok Veletek, kedves olvasók két apró, megfelelő ráhangolódással akár katartikusnak is érezhető emléket.
Egyszer, amikor még utcaseprőként dolgoztam, hajléktalanok könyveit kellett összesepernem.
Egyszer pedig (ez még régebben történt) egy állomáson láttam egy srácot - valami családi veszekedés hevében - a földhöz vágni egy gyufaszálakból készült, körülbelül egy méter magas Eiffel-torony makettet.

2008. április 20.
Gyere játszani!
A Kő-papír-olló játékhoz most barkácsoltam egy toplistát, hogy izgalmasabb legyen. Gyere, próbáld ki!

(Hogy mi ez a játék? Egy online logikai, vagy inkább reakcióidő-játék, másodpercek alatt elsajátítható szabállyal - a mátrix azon eleme, amelyre kattintasz, győzze le a lehető legtöbbet a körülötte lévők közül, miközben őt a lehető legkevesebb győzze le. Az alapok pedig nyilván ismertek, de ha mégsem: a kő erősebb az ollónál, mert kicsorbítja azt; az olló erősebb a papírnál, mert elvágja azt; a papír pedig erősebb a kőnél, mert becsomagolja azt.)

2008. április 19.
Az idei harmadik futásom a Margitszigeten
Ezen a szép, esős reggelen sikerült kétszer is körbekocognom a Margitszigetet, ez körülbelül 10 km-t jelent. Az időt nem néztem, majd legközelebb.

És egy friss fotó a Balaton társasjátékról:

2008. április 18.
Legenda vagyok (BKV-sztrájk)
Azt mondod, BKV-sztrájk?
Azt mondom, sétálok.
Csepelről gyalogolok a Nyugatihoz, mert legenda vagyok.

Ezt a szerény verset - vagy legyen inkább mondóka - magamban költöttem, miközben hajnali negyed 5-től úgy reggel 7-ig Budapest csaknem legdélebben fekvő csücskéből a Nyugati pályaudvar felé tartottam, gyalogszerrel. Egy kis bemelegítés a Kinizsi 100-ra. Közben a Parlament előtt is elsétáltam, a Dunaparton.
(Munka után pedig [ami most nem a szokásos aktakukackodás volt, mert költözött az irodánk] szintén gyalog folytattam utam, Budapest csaknem legészakibb szegletébe). Szóval ez ilyen sétálós nap volt.

2008. április 17.
Mókus és Kókusz eszeget
Ezen a fotón a három hörcsöglányból (mert most már hárman vannak: Vakond, Kókusz és Mókus, teljes nevén EperMókus) kettő: Mókus és Kókusz látható, amint vidáman falatoznak.

2008. április 16.
Az idei második futásom a Margitszigeten
Ma délután már kis híján másfél kört futottam a szigeten.
(Helyesbítek: kocogtam)
Miközben a légszomjammal küszködtem, az a mondás jutott eszembe, hogy "az élsport ott kezdődik, ahol az egészség véget ér", vagy valami hasonló. Ez persze kissé túlzás, no meg sportja válogatja, testépítésben nyilván ott már régen véget ért az egészség, ahol a versenyei tartanak, míg curlingben vagy golfban nem ennyire biztos.
Szóval ma is tartottam magam a fokozatosság elvéhez.

2008. április 15.
Az idei első futásom a Margitszigeten, meg cukiság, és hírnév
Ami a múltkori futást illeti, végül csak fél kört futottam. Ennyi kihagyás után (több mint fél év, ha jól számolom) ennyi sikerült, no meg nem is akartam magam túlságosan megerőltetni, hangozzék ez esetleg bármilyen flegmán. Persze belátom, ez nem egy adidas-szlogenes hozzáállás (azaz: "a lehetetlen csak egy szó"), de legközelebb már megpróbálkozom a teljes szigetkörrel, utána pedig jöhet a kettő. Fokozatosság, kérem, fokozatosság.
A fekvőtámaszokat meg megint kicsit ellustálkodtam, nem lesz ez így jó, de tényleg... Mert rettentő büszke lennék magamra, ha sikerülne eljutnom a száz fekvőtámaszig.

(Ha valakit esetleg untatna ez a sportos téma, akkor - mintegy műsorelőzetesként - megosztom azt a belső infót, hogy tán még ma este cuki hörcsögös fotók lesznek itt a blogon, azaz minden kedves érdeklődő megtekintheti majd Vakondot és EperMókust.)

Ja igen: pár napja meg azon gondolkodtam, hogy bizonyos szempontból rossz, ha valakinek gyakori neve van, például úgy hívják, hogy Papp László. Főleg, ha azon a néven már élt egy híres ember - például egy boxoló - , mert akkor nehéz a nagy elődöt felülmúlni hírnévben. Mondjuk ez egyúttal nagy kihívás és motiváló erő is lehet a Papp Lászlóknak és a Kovács Istvánoknak.
Nekem egy Csetneki Sándor nevű mesterfodrásszal kell megküzdenem nevem halhatatlanságát illetően.
(Hogy eddig róla még nem hallottatok, csak rólam? Akkor eddig jól állok.
Vagy a Hajmágust kerested a neten, és így tévedtél ide? Akkor itt az ideje összeszednem magam.)

2008. április 11.
Esti séta a temetőben
Hamarosan indulok labdázni Kedvesemmel a Margitszigetre, majd pedig futni egy szigetkört.
Apropó labda: tegnap totál flesbekk volt, a temető mellett labdáztunk a pöttyös csillagos gumilabdánkkal, még az oldschool Lacoste sityakomat is megfordítottam a fejemen, amikor egyszer csak hopp: véletlenül bepattant a labda a temetőbe. Kiskoromban ilyen gyakran előfordult velem, mármint hogy a labdát sikerült valami kerítésen átrúgnom, és aztán mehettem utána, ez jutott tegnap eszembe, teljesen felidéződtek az emlékek: a poros kisvárosi utcák, a lenyugvó nap színezte táj, a gumilabda pattogása - szinte újra alsótagozatos voltam. A kerítésmászást nem kockáztattam meg, inkább körbesétáltunk. A temető már bezárt, de azért beengedtek minket labdánkért, így még egy romantikus temetői sétánk is volt.

2008. április 9.
Celebfikázó rovat: Molnár Anikó
Reggel, a metrón velem szemben valaki egy bulvárlapot olvasott, melynek címlapján a következő állt:
Anikó: jó pénzért bejárónő is lennék
Hát, ennél csekélyebb hírértékkel bíró címet nem lenne egyszerű feladat kitalálni. Nem tartom magam egy fantáziátlan srácnak, de képtelen vagyok elképzelni olyan foglalkozást, amit Molnár Anikó - a kissé keletnémet úszónőre hajazó egykori Nagy Ő - nem vállalna el jó pénzért. Persze meglehet, hogy a cikkből az derül ki, hogy Anikó nem a való világban lenne bejárónő, hanem egy cselekményszegény, ám ingergazdag filmben alakítaná ezt a klasszikus, pajkosan fetisiszta szerepet.

2008. április 8.
A pén'sz nem boldogít, avagy nem mindegy hogy fikció vagy frikció *
Cukimmal nemrég megnéztük A szerető c. filmet.
Azért Zweig Ámokját nem übereli semmi ( - ha novella, ha pedig regény, ott a Nyugtalan szív, ráadásul időnként hasonlóan is érzem magam, mint a hadnagy), de nem volt rossz.

* Ugye milyen kreatív vagyok? Anutám nyelvész, tőle örökölhettem.

2008. április 5.
A kacsalábon forgó és egyúttal elvarázsolt kastély II.
Az elmúlt napokban a világ minden tájáról többezer e-mailt, sőt postai levelet, képeslapot kaptam, néhány olvasóm pedig még az utcán is megállított és kérte, hogy folytassam a Burgonya család, azaz Burgonya Bálint, Burgonyáné Kertész Magdika, Rudi, és transzszexuális Klárika történetét.
Na jó, ez nem igaz... az viszont igen, hogy dinamikusan növekszik az olvasótáborom, mondjuk nem biztos, hogy Burgonyáéknak köszönhetően, lehet hogy Vakondnak és Epernek, de ki tudja.
Szóval.

Burgonyáék a kastély előtt leparkoltak, majd a recepción a Tom Hanks nevű recepcióstól elkérték a kulcsot (Tom Hanks-ről kiderült, hogy magyar származású, eredetileg Hankiss Tamás volt a neve, és Hankiss Elemér eltitkolt unokatestvére), majd felmentek a szobájukba.
De hogyan derült ki Tom Hanks-ről mindez? Hát eképp:
- Hello, we are the Burgonya family - mondta Burgonya Bálint tört angolsággal, amikor a bőröndökkel és persze családjával megérkezett a recepcióhoz.
- Istenem, magyar akcentus, és magyar név! - örvendezett a recepciós.
- Hát persze! - helyeselt a családfő. - Ön is magyar ezek szerint?
- Nem, angol vagyok, tíz nemzedékig vissza tudom vezetni a családfámat, de autodidakta módon megtanultam magyarul, érdekel a magyar kultúra, imádom például Tereskova verseit - mondta Tom, a recepciós.
- Tényleg? - kérdezte Bálint.
- Nem, csak vicceltem - felelte a recepciós mosolyogva. - Tom Hanks-nek hívnak, akárcsak azt az amerikai színészt, de amikor én felvettem ezt a nevet, ő még nem volt világhírű, szóval ez csak véletlen egybeesés. Budapesten születtem egy sétahajón, Hankiss Tamás néven, és kamaszkoromban vándoroltam ki. És képzelje, én vagyok Hankiss Elemér eltitkolt unokatestvére.
- Nahát! - csodálkozott Bálint - Képzelje, az én feleségemet pedig Kertész Magdolnának hívják, és mindenki ugratja emiatt a közértben, ahol dolgozik, mert tudja van nálunk egy szappanopera, amiben pont így hívják az egyik szereplőt, ráadásul még hasonlítanak is egy kicsit, persze a feleségem sokkal fiatalabb, és vonzóbb is - kacsintott a feleségére Burgonya.
- Jaj drágám, zavarba hozol - mondta Magdika elpirulva.
- Nem fogja elhinni, de a lányom meg transzszexuális - dicsekedett Burgonya - Illetve fiam, bocsáss meg Klári... azaz Karcsi..
- Semmi baj apu - mondta Klárika kissé frusztráltan.
- Hát, ez igazán érdekes - mondta Tom Hanks, és odaadta a szobakulcsot. - Érezzék jól magukat nálunk! - tette hozzá vidáman.

2008. április 5.
A legvidámabb barakk
Nem vagyok egy iwiw-mániás arc, de ma felnéztem, hogy kicsit hírbe hozzam a filmes kvízjátékomat, és az üzenőfalon Kormos Máté egykori cimborámtól (illetve még mindig az, csak már rég nem találkoztunk) a következő pompás linket találtam:
Szomszédok

2008. április 4.
Fekvőtámasz
Pár napja végre valóban kitartóan nekikezdtem a fekvőtámasz-edzésnek, ma már 37-et sikerült nyomnom (tavaly nyár elejétől idén december végéig volt a nagy fekvőtámasz-mániám, körülbelül 60-ig jutottam, aztán jött három hónap kihagyás, és most újrakezdtem. Sajnos a füzetem most hirtelen nem találom, ahová naponta rögzítettem az eredményeket, de ezentúl ide a blogomba írom, így legalább mindig megtalálom, és még dicsekedhetek is. Ráadásul ez még az olvasókra is bíztatóan hathat: gyerünk mozogni! Aztán, ha a mozgás megvolt, jöhet egy jó játék a neten, vagy egy társasjáték a barátokkal.

2008. április 3.
Híressé válni, avagy hogyan legyünk szelebritik
Rájöttem, hogy a híressé válásnak két egyszerű módja van:
1) Össze kell jönni Paris Hiltonnal.
2) Meg kell ölni egy (már) híres embert - lásd Lee Harvey Oswald esete Kennedyvel - , és ezáltal megszerezni a hírneve egy részét, hasonlóan, mint ahogy a kannibálok hitük szerint megkaparintják az áldozatuk erejét (állítólag csak akkor, ha nem főzik túl, különben semmit sem ér az egész, elvész, mint a vitamin a főtt zöldségből).
Nos, az első számomra nem járható út, na nem azért mert meleg lennék, hanem mert nem esetem a lófejű örökösnő. Ráadásul most még a nóziját is összezúzta a kis butus Prágában [vagy elverte az orrát makkal a gudsárlottos csávó, csak ez nem publikus, de nem is szabad ennyire tereskovásan fogalmaznom, gyorsan át is húzom - áthúzott szöveget meg ugye magára vessen aki olvas, és különben is, hülye aki elolvassa, bibí], vagy mi történt. És az én szívem SzöcskeLányért dibi-dobi-libidobi-dobog.
Ami a második lehetőséget illeti, nem szeretnék gyilkolni, túl jólelkű vagyok hozzá.
Így hát maradnak a küzdelmesebb utak.

[update]
Harmadik lehetőség persze a kettő kombinációja, például összejönni Hiltonnal, aztán megölni, esetleg fordítva, de ez már túl perverz, és Steiner Kristóf, hazánk tán egyetlen elismert parishiltonológusa is elszomorodna, ha ezt olvasná.

2008. március 31.
Játék
A Movie Lova Lova filmes kvízjátékban már 235 filmcím van,
és a legjobb eredmények listája is kibővült top 10-ről top 100-ra.
Vagy itt van ez a kedves, kicsit autista játék kő-papír-olló fanatikusoknak
(a saját rekordom 110 körül van).
A Color Memory toplistája pedig már idő szerint is rendezhető.
Jó játékot!

2008. március 30.
Vakond és Eper cukiskodik a mobil mókuskerékben
Vakond és Eper, a két aranyhörcsögünk a tegnap kapott labdát teszteli. Ez egy speciális, hörcsögöknek és egyéb rágcsálóknak készült műanyag golyóbis, amelyben a hörik kedvükre barangolhatnak. Feltéve persze, hogy sikerül megegyezniük a haladási irányban. Szóval mobil mókuskerék. Cukiság.

Olvasóközönségem cukiságokra fogékony szegmensének elárulom, hogy hamarosan fotók is lesznek majd itt a blogon Vakondról és Eperről, de a telefonomnak most csapágyas a fényképezőgépe vagy én nem tudom mi van, de olyasféle képeket készít, mint a Predátor szeme hőlátó üzemmódban.

2008. március 28.
A társasjáték-bizniszről
Úgy néz ki, mégsem tesz olyan gyorsan milliomossá (vagy milliárdossá, hehe) a társasjáték-biznisz, mint először kissé naívan gondoltam.
(Bár állítólag a Monopoly és a Scrabble alkotója is csak hosszú évek alatt tudta játékát nyereségessé és ismertté tenni, szóval ehhez képest még nem is állok olyan rosszul).
Ez persze nem is olyan nagy gond, hiszen izgalmasabb, ha valamiért meg kell küzdeni, nem cuppan csak úgy az ölünkbe. Vagy még egy közhely: nem is a cél a fontos, hanem az oda vezető út. Miképp kamaszkoromban az első programozható grafikus zsebszámológépemre is hosszú hónapokig vártam, amíg végre a kirakatból hozzám került. Az első szerelmeim beteljesüléséről nem is beszélve.
De azért vegyetek ám társasjátékokat.
Ha ezt véletlenül az Apeh is olvassa (mert már a Miniszterelnöki Hivatalból is olvasgatták a blogom a statisztikák szerint, lehet hogy Fletó személyesen, szia Feri), akkor azért kiegészítem annyival, hogy ez nem minősül nyilvános ajánlattételnek, csak a figyelemfelkeltést szolgálja, és csupán marketing-teszt.

2008. március 24.
Egy álom, és A kacsalábon forgó és egyúttal elvarázsolt kastély
Tényleg durca, most éjjel meg azt álmodtam, hogy nagyban sétálgatok az idei Kinizsi 100-on, és egyszer csak kapcsolok, hogy hoppá, nem is regisztráltam magam. Ennyire szórakozott azért még álmomban sem lehetek, na de majd figyelek. Először a Balaton-átúszás, most meg a K100, furák ezek az álmok.

És elhatároztam, hogy írok egy regényt. Pontosabban vagy regény lesz, vagy pedig egy szerepjáték szerű valami. De így kezdődik, az már biztos:
(illetve előbb a címe: A kacsalábon forgó és egyúttal elvarázsolt kasély)
A Burgonya család holvolt, holnemvolt.
A nyári szabadság idején elutaztak külföldre, egy vidéki rekreációs szállóba (otthon valahogy elbizniszelték az üdülési csekküket, de ez nem fontos).
Akkor még nem tudták, hogy az egy elvarázsolt kastély.
Bár a kacsaláb, amin forgott, egyből gyanút ébresztett bennük, de úgy gondolták, hogy ez olyasmi, mint a dubai turisztikai szenzációk, amiket korábban már láttak a nesöneldzseográfikon meg a többi ilyen ismeret-erjesztő csatornán.
Szóval megérkeztek, és elkezdődtek a meglepetések.
De mielőtt ezeket megismernénk, hadd mutassam be Burgonyáékat:
Burgonya Bálint, a családfő. Neve csupán véletlenül alliterál, nem írói fogásról van szó.
Burgonyáné Kertész Magdolna (a Barátok Közből Magdika néni névrokonának hihetnénk, de ez is csupán véletlen, meg ott ugyebár Vilmos bácsi nevét vette fel és azért, itt meg fordítva), és két gyermekük: a transzszexuális Klárika és bátyja, Rudi.
Bálint bácsi szeret horgászni, Magdolna horgolni, transzszexuális Klárika horoszkópot fejteni, Rudi pedig horgászni, mint édesapja, csak méginkább. Mondanom sem kell, hogy Klárika nagyon irigykedik Rudira, már csak a neve miatt is.

Eddig ennyit írtam, mintegy bevezetőképp.
Tudom, olyan, mintha a budin írtam volna unalmamban, pedig nem is.
Direkt ilyen, ez lesz az én írói stílusom, tetsziknemtetszik.
Vagy legalábbis ebben a történetben.

2008. március 23.
Kő, papír, olló
A klasszikus játék új megközelítésben.
Egyelőre még nagyon béta, de hamarosan toplistával, stb.
Kő, papír, olló

2008. március 22.
Cukiság
Pár napja van két háziállatunk: Vakond és Eper, két aranyhörcsög. Szeretik hajtani a mókuskereküket (ebben Vakond az ügyesebb), és elbújni (az erre a célra gyártott műanyag csőben, illetve a vécépapír-gurigákban, ez utóbbi némileg környezetbarátabb és költséghatékonyabb). És persze enni, meg aludni. Meg szaladgálni.

Volt egy furcsa álmom: már nyár volt és Balaton-átúszás, én pedig szórakozottságomban elfelejtettem regisztrálni magam, így aztán nem könyvelték el az átúszásomat. De álmomban is valahogy kétszer akartam átúszni, mint ahogy a valóságban is tervezem, és másodszorra már regisztráltam. Szóval valami ilyesmit álmodtam.

Mi az, szexuális tevékenység wellness céllal? Fogyókúrás.
Most találtam ki.
De persze lehet hogy már más is kitalálta.
Mondjuk a klitoriszukát is én találtam ki, pedig az ember azt hinné, ez a szó már rég eszébe jutott másnak is.

2008. március 18.
A dolgok
Most, hogy blogom immáron több mint két esztendős fennállása óta olvasottabb mint valaha (a kisebb-nagyobb hullámvölgyeket leszámítva tulajdonképpen folyamatosan növekszik az olvasótábora, bár - egyelőre - még mindig elenyésző a blogszféra nagyjaihoz képest), kezdem magam kicsit úgy érezni, mint Názáreti Brájen.
Mondjuk Brájent zavarta ez a dolog, és csak úgy véletlenül sodródott bele, míg engem cseppet sem feszélyez, sőt, felettébb jó, ha az embernek követői vannak - még ha ez a követés ki is merül betűim követésében.
Itt van például az öcsém, akit sehogy sem tudtam rábeszélni, hogy olvassa kedvenc Zweig vagy Tolsztoj novelláimat, a blogomat viszont olvasgatja, szóval lehet, hogy idővel megkedveli az olvasást. Majd kibabrálok vele, és direkt érdekeseket meg hosszúakat írok - de persze ezeket nektek is írom, kedves többi olvasó.

2008. március 14.
Filmes kvízjáték
Egy újabb startup a Csetneki Társasjátékok háza tájáról:
Movie Lova Lova - a filmcím-kitalálós kvízjáték.
Jó játékot!

2008. március 12.
Hétköznapi bosszúságok
Tegnap úgy jártam, mint a síró kislány a windows-os animáción, aki leejti a fagyiját.
Mert leejtettem a csokis shake-em.
Még jó hogy volt egy epresem is, de azért így is elszomorodtam.
Ezért nem hízok vazze, dobálom itt a finom shake-et.
Azért történt egyébként, mert megpróbáltam végrehajtani azt a bravúrt, hogy miközben az egyik kezemben a két shake, addig a másikkal kibontom a papírcsomagolásból a szivószálat. Hát, nem sikerült. Két köcsög meg ki is nevetett, cidázzanak le.

2008. március 10.
Tejbepapi
Ja igen, még egy olyan szeretem - nem szeretem dolog, mint az Amélie csodálatos élete c. film elején:
Szeretem a tejbegrízben a csomókat, és a pudingot direkt nem keverem el rendesen, hogy finom csomós legyen (nem tudom, olyasmi ezt, mint hogy a sztracsatellában is finomak a csokidarabok, illetve úgy általában a jégkrémekben a különböző rétegek - egy finomság állagában is nyújtson egyfajta élményt).
Ez az egész onnan jutott az eszembe, hogy tegnap a tv-ben az RTL-klubon (most illene írnom valami értelmiségi szabadkozást, hogy ilyen adót, vagy hogy egyáltalán tv-t nézek) az egyik betelefonálós-csacsogós műsorban a műsorvezetőnő megosztotta a nézőkkel, hogy élete egyik legszörnyűbb élménye az volt, amikor oviban (vagy általános isiben a menzán, már nem is tudom) csomós tejbegrízt kapott.
Csomós tejbegríz baszki... eszem-faszom megáll. Sipos F. Tamás erre énekelné azt, hogy "mindenkinek van keresztje..." Sorsok, na. Valakinek autóbalesete volt, valakinek leégett a háza, valaki meg csomós tejbegrízt kapott oviban.

Épp most néztem, hogy a blogom eszmei értéke növekedésnek indult: most már nem 20$-t ér, hanem a 140$-t.

2008. március 8.
Futni a Margitszigeten
A Családi lapban ma szépeket olvastam a futásról, így elhatároztam, hogy minél előbb ismét futkározni kezdek a Margitszigeten.
"Kevés olyan határterülete van a pszichológiának, amely izgalmasabb lehetne, mint azoknak a változásoknak a vizsgálata, amelyek a mozgás hatására keletkeznek pszichénkben. Ezek a mélyreható változások bizonyítékul szolgálnak arra, hogy tudatunk és testünk között milyen bonyolult kapcsolat van. [...]"

2008. március 8.
Ma van öt éve, hogy meghalt Édesapám.
Ma van Nőnap.
Ma valósítottam meg az első (igaz, nem túl bonyolult) php-mySQL adatbázisom:
A Color Memory memóriajátéknak már toplistája is van.

2008. március 6.
Rosszullét
"Utálok beteg lenni" - ezzel mindenki így van, én is. A legjobban tán a hányingert utálom, szerintem egyfajta negatív orgazmus (ezért például elég fura és ellentmondásos dolog számomra a hányásszex - mert posztmodern korunkban ugye már ilyen is van, vagy lehet hogy mindig is volt, ki tudja).
Történt, hogy a napokban véletlenül valami romlott kaját ettem (konkrétan: sajtkrémet, amit a Westend-ben lévő Match szupermarketben árultak lejártan, én meg benéztem rajta a dátumot, amikor meg felfedeztem hogy valami nem stimmel, de az íze meg nem volt rossz neki, akkor meg megpróbáltam meggyőzni magam, hogy az biztosan a gyártási időpont, és nem a lejárati, de aztán...), és tegnap egész éjjel, félórás időközönként jártam hányni. Brrr, borzalom.
És még a hideg is rázott.
A hidegrázásban pedig a kellemetlensége mellett mégis van valami kellemes, talán mert régmúlt idilli időket idéz, amikor dédi dunnája alatt dideregtem, aztán testem melege lassan felfűtötte a takarót, és édes álomra szenderedtem a friss, illatos párnán.

Tegnapi rosszullétem SzöcskeLány gondoskodása azért enyhítette, gúúúú.

2008. március 4.
Émile Zola: A hajsza
Édesanyám kiskoromban mesélt a párizsi könyvárusokról, akik a Szajna-parton bódékból árulják a könyveket. Nos, ha nem is Párizsban, de hasonló körülmények között vettem meg ma Zola A hajsza c. könyvét, az antikváriustól a Rákospalota-újpesti vasútállomás mellett. Bódéból, 400 Ft-ért. Hmmm, finom dohos illata van, mint dédinél régen. Vagy mint L.Laci barátomék lépcsőházának.
Tavaly tavasszal a Tisztes úriház c. regényt is ott vettem egyébként, lassan kész Zola-könyvtáram lesz.

2008. március 3.
Blogszülinap és Kertész Imre (aki nem egy Semprun) és Dinnyés József
Lassan két éve írom a blogomat (igaz, ennek csak egy része hozzáférhető most a nagyközönség számára).
Belegondolva, a naplóm (melyet már lassan 15 éve vezetek, tyű, ebbe belegondolni is durca) után ez a második legnagyobb írásom, mármint a mennyiséget tekintve. Ami az írás minőségét illeti: még van hová fejlődnöm, úgy érzem.
Most eszembe jut Kertész Imre, akit szélsőjobbról gyakran ér olyan kritika, hogy egy pancser író, és anno az átkosban állítólag visszadobták a könyveit azzal, hogy nem ütnek meg egy bizonyos minimális színvonalat - erre a Kertészt méltató kritikusok azt mondják, hogy hát az ő stílusa direkt ilyen, meg az az írásmód (például a gányolásnak tűnő, hobbiírói szóhalmozások) nem az övé mint íróé, hanem a szereplőié, akiknek a szavait, gondolatait visszaadja.
Amúgy a Sorstalanságot olvasva én sem éreztem azt az átütő irodalmi erőt, amit például az ember Zweiget olvasva érez.
Szóval: ha esetleg néha sután fogalmazok, akkor az direkt van.

Apropó szülinap: van most egy ennél sokkal fontosabb születésnap is: SzöcskeLányé, holnap.
Gúúúúúúúúú! (ezt csak SzöcskeLány érti).

2008. március 2.
Szia Anyuci!
Nofene, most már anyukám is olvassa néha a blogom.
Mondjuk barátnőm és édesanyja eddig is olvasták.
A főnökeim még remélem nem.
Mondjuk mindegy.
Az a gáz amúgy - bár ez a jó is - hogy túl könnyen megtalálni, a társasjáték szóra például a top 10-ben vagyok a google-ben. A nevemre pedig pláne.
Tényleg itt az ideje szépeket írni, mert még a végén mit gondolnak rólam.
Senki nem fogja elhinni nekem, hogy cuki vagyok, pedig de.

2008. március 2.
Bemutatkozás

Épp a minap regisztráltam magam a miner.hu és a blogsearch.hu blogkeresőn, és megoldottam a pingelést, így az új olvasókra és a megfelelő kereshetőségre való tekintettel írok egy kis bemutatkozást.
Csetneki Sándor vagyok. Most nyomjam úgy, mint az Amélie csodálatos élete c. film elején? Oké.
Kiskoromban nagyon nem szerettem, amikor ébredéskor az erős lámpafény bántotta a szemem - ez legtöbbször dédiéknél fordult elő egyébként, mert ott kellett gyakran hajnalban kelni, ha át kellett buszozni Észak-Dunántúlt, hogy hazaérjünk.
Mit nem szeretek még... például ha elmaradok a naplómmal, vagy ha aznap nem nyomok fekvőtámaszt, és emiatt lustának érzem magam.
Szeretni pedig szeretem az eső illatát, és a megmagyarázhatatlan idilli pillanatokat.
Meg azt is, ha az embereknek bejönnek a tásasjátékaim vagy az online játékaim.
Például a futball menedzser társasjáték, a Balaton társasjáték, vagy ez a rubik kocka szerű izé.

2008. március 2.
Visszacsatolás
Tegnap este egy kellemes baráti összejövetelen kiderült, hogy több cimborám is látogatja időnként ezt az oldalt.
No igen, a kommentezés lehetősége nélkül ennek is megvan az izgalma, hogy az ember előtt nem körvonalazódik pontosan az olvasótábora.

2008. március 1.
Ken Park - teniszezőnők nyögdécselései
SzöcskeLánnyal tegnap megnéztük a Ken Park c. filmet. Én már láttam korábban többször is, csak ugye van ez az élmény-megosztási hóbortom, s gondoltam hátha bejön neki is.
Aztán annyira mégsem jött be neki, meg így sokadszorra már nekem sem. Lehet hogy azért, mert közben Marie Claire-t meg Cosmopolitant olvasgattam, ő pedig takarított, így aztán csak néhány jelenetet láttunk, nem magát az egész filmet.
Például azt a jelenetet - amely talán az egyik legnaturalistábbra sikerült -, amikor Tate maszturbál, de nem csak úgy tétova kamasz módjára, hanem mint egy ríl pszichopata: miközben női teniszmérkőzést néz a tv-ben, hogy futkosó formás lábikókat és sejtelmesen libbenő ciciket láthasson, és a teniszmérkőzések kötelező nyögdécseléseit hallgathassa, az élményt fokozandó sálat köt az ajtóra és a nyakára, mert ugye kevesebb oxigén, nagyobb átélés, vagy valami ilyesmi.
Olvastam egyébként még valamikor régen, hogy a teniszezőnők nyögései nagyrészt meg-, de legalábbis túljátszottak, és a másik teniszezőnőt igyekeznek összezavarni vele mélylélektanilag (minden bizonnyal ilyesféleképp: "én nagyobbat nyögök, szóval jobban élvezem a játékot, meg úgy egyáltalán: jobb játékos vagyok mint te, te frigid ribanc - add fel").
Hát, ilyen a tenisz.
A nők állítólag rettentő gonoszak tudnak lenni, főleg egymás közt.

Korábbi bejegyzések (2007. december - 2008. február)