A kép Péliföldszentkeresztet elhagyva, a műút utáni mezőn, az erdősáv elérése előtt készült kicsivel napnyugta előtt (20:20), a táv 57. kilométerénél, kelet felé tekintve. A nagy, kalapformájú hegy a Gete, attól balra Hegyeskő, jobbra mögötte pedig halvány, hosszú vonulat a Pilis.
Apropó, kalap nekem sem ártott volna bézbóz sapka helyett, de szerencsére nem mukorodtam meg annyira, túléltem a katlant.

Mottó: "Sanyi, már megint te vagy az? :)"

Tíz év, tizenegy Kinizsi Százas

avagy élmény- és túraszakmai beszámoló a 2017-es Kinizsi Százasomról,
és a Kakukk-zárási pánikról

Iskola a határon

Talán Ottlik Géza mondta egyszer, két bridzsparti között: "Az iskola mindig a határon van, mert az az igazi iskola, amikor az ember a határait feszegeti. Az iskoláját neki! Mb! Lanterszáda."

Zehn Jahre sind zehn Jahre, ahogy a művelt olasz mondja

Tíz éve, 2007 májusában voltam az első Kinizsi Százasomon, és azóta minden évben teljesítettem, így 2017-ben már a 11. jelvényt tehettem a gyűjteményembe. Tíz év alatt sok minden történt, változott az életemben, de a Kinizsi Százas a néhány fix pont egyike maradt. Eszembe jut, amikor az első K-100-on sorba álltam a rajtnál (akkor még nem Békásmegyeren, hanem Csillaghegyen), és egy srácról előttem kiderült, hogy ő már egyszer (vagy kétszer?) teljesítette. Az igen, gondoltam.

Az első, 2007-es Kinizsi Százasom különlegességét az is adta - bár ez csak utólag derült ki ugye -, hogy az volt az utolsó K-100 aminek Szárligeten volt a célja. Addig még Szárliget vezetett Tatával szemben 18:9 arányban, most már fordult a kocka, hiszen összesen 19 Kinizsi Százas végződött Tatán. Persze Szárligetnek sem kell szomorkodnia, mert ott van neki az Iszinik és az Iszkiri.

Bizony, 2007. Abban az évben született meg az iPhone, 480 x 320 pixeles, 3,5 hüvelykes kijelzővel, 2 megapixeles kamerával. Hát nem tegnap volt. Charles Simonyi akkor járt az űrben, az OMV egyesülni kívánt a MOL-lal, és azóta beszélünk MÁV-Startról. Ja igen, és én magam is azóta dolgozom a vasútnál.

(Aki pedig esetleg nem tudná, hogy mi az a Kinizsi Százas: hazánk első, 1981 óta megrendezett teljesítménytúrája. Nem verseny, a lényeg, hogy 24 órán belül egy meghatározott útvonalon el kell jutni gyalog - vagy futva - a rajtból a célba, Budapestről Tatára, a Pilis és a Gerecse kijelölt turistaútjain, azaz döntően erdei és mezei ösvényeken, néhány településen is áthaladva: Kesztölc, Dorog, Mogyorósbánya, Baj. Általában évi 1000 - 1300 túrázó vág neki az útnak, és a statisztiák szerint úgy kétharmaduk ér szintidőn belül a célba.

Íme a térkép a FunIQ oldalról. Ajánlom még az olvasó figyelmébe a Nagy Kinizsi Százas táblázatot és a Kinizsi Százas adatbázist.)

Majdnem elaludtam

Majdnem valóra vált egy rémálmom, az, hogy a Kinizsi Százas napján elalszom, és nem jutok el időben a rajtba. Szerencsére öcsém ébresztett, így azt, hogy tudtam teljesíteni az idei Kinizsi Százasomat, neki is köszönhetem. Illetve Jánosnak is köszönhetem, mert megbeszéltük hogy vele megyünk autóval, így ő is telefonált volna, ha nem vagyok ott időben a parkolóban. Abba viszont rossz belegondolni, hogy mi lett volna ha nincs otthon öcsém, és ha maradok a tömegközlekedésnél.

Gratulálok Sissynek!

Idén túratársnőmmel, Sissyvel gyalogoltam végig a távot, 23 óra 24 perc alatt (ő nálam valamivel korábban ért célba, mert nekem főleg a táv második felében már többször meg kellett állnom enni- inni-szusszanni, míg ő inkább folyamatosan haladt, én pedig rendre igyekeztem utolérni). Sissynek külön gratulálok, hiszen ez volt élete második 100 kilométeres túrája, és az első Kinizsi Százasa.

Sissynek is volt egy nagy küzdelme túra közben: nagyon erős álmossági holtpontjai voltak éjjel. Én szerencsére ezt megúsztam, igyekeztem kialudni magam a túra előtt.

Az idei K-100 túrafüzeten olvasható üzenete egy Publilius Syrus idézet volt: "Beszédes útitárs felér egy kocsival". Valóban, Sissyvel és más, éppen hozzám-hozzánk csapódó túratársakkal beszélgetve könnyebben, gyorsabban teltek a kilométerek. (Korábbi évek bátorító üzenetei, motiváló mottói megtalálhatóak ebben a korábbi posztban.)

Köszönöm Jánosnak!

Köszönöm Jánosnak a logisztikai segítséget, mert ahogy fentebb említettem, kényelmesen, autóval érkezhettünk közvetlenül a rajtba, Sissy és Rakk Gyula társaságban. Utána többször is találkoztunk a túra során, például Hegyeskőnél, ahol János barátom pontőrködött. Ő egyébként tavaly teljesítette a Kinizsit, ott is találkoztunk. Párjával, Sissyvel mindketten kis egyesületünk segítő tagjai.

Az idei Kinizsi Százasom és túrafelszereléseim néhány adata, paramétere

Ami a bakancsot illeti, a résztvevők kb. 90%-án félcipő volt (túra vagy terepfutó), így a kivételek közé tartoztam. A farmer sem volt gyakori viselet, a bakancs + farmer timberhipszter kombóval pedig talán egyedül nyomultam az egész mezőnyben.

Ami a menetidőt illeti, voltam már ennél lassabb és gyorsabb is a Kinizsi Százason (a legjobb időm 21 óra 42 perc volt, 2011-ben). Bár a tavalyi és korábbi teljesítési időim nem voltak a fejemben túra közben, érdekes, hogy épp egy perccel előbb értem be, mint egy éve Istivel. A leggyorsabban teljesített (és eddig az egyetlen 20 órán belüli) százas túrám amúgy a 2014-es Iszinik 100 volt, amikor 19 óra 39 perc alatt a célban voltam.

Sajnos egy szintén kék Karrimor hátizsák nemrég egy tragédia kapcsán is a hírekbe került.

Indulás az elején, avagy a ragasztógyurma

Ahogy látható, rögtön az elején indultunk. Ilyen sem volt még. Ennek az volt az oka, hogy a túra előtti este megkért a főrendező, Kovalik András, hogy a szerpentinhez ragasszuk ki a figyelmeztető táblákat. Hiába szabadkoztam, hogy nem vagyok túl gyors, így addigra már sokan elénk kerülnek, mégis elnyertem ezt a feladatot, amit persze nem bántam, mert így mentesültem a sorbanállástól. Viszont a szerpentin felé tartva összefutottam Oszkárral, akivel szóba került különleges küldetésem, és mivel ő gyorsabb, átvállalta a papírok kihelyezését. Cserébe (tiszta Tom Sawyer esete a kerítésfestéssel) még sajtot és olívabogyót is kaptam tőle, amit ezúton is köszönök.

A táv elején amúgy azért lehet rossz indulni, mert utána bárkivel találkozol, jobban ráér mint te, hiszen neki később telik le a 24 órás szintideje.

Az idei Kinizsi Százas nehézségei - Kakukk-zárási pánik

A katlan sokat kivett, idén is. Nagyon lelassultam, így például féltávhoz, Mogyorósbányára csaknem a szintidő felénél, 11 óra 40 perc gyaloglással értünk. Ez nem túl jó ómen, mivel azt jelenti, hogy a táv második felére alig van több idő, mint amennyi idő elment az első szakaszra. Ráadásul tartottam attól, hogy ha nem érek 12 órán belül a Kakukkba, abból gond lehet (úgy hiszem van egy ilyen szabály, pontzárási időtől függetlenül, de lehet hogy ezt rosszul tudom), így egy kisebb "Kakukk-zárási pánik" is rámjött, és ahogy lejtőre váltott az út Mogyorósbánya előtt, futni kezdtem.

És ugye az ember fárad is, meg jön az éjszaka... De ugyanakkor azzal biztattam magam, hogy a szintkülönbség nagy részét már Mogyorósbányáig magunk mögött tudtuk, valamint már hőség sem lesz. Így azért bizakodva folytattuk az utat, 20 perc pihenő után.

Frissítés: Kovalik Andrástól azóta megtudtam, hogy a közhiedelemmel (?) ellentétben nincs ilyen 12 órás szabály, csupán a pontzáráshoz időpontjára (20:15) kell figyelni, az előtt kell odaérni.

Nehézség a túra után - gyalog a tizedikre baxi

Hazafelé tartva láttam, hogy rendőrjárőrök állnak a ház előtt. Kiderült, hogy valaki betörte a lépcsőház ajtaján az üveget, és még a papírkosarat is felgyújtotta. Vagy emiatt vagy sem, de még a lift sem működött, így aztán gyalog mentem fel a tizedikre.

Amúgy már többször megfogadtam, hogy lépcsőzni fogok, de azt nem gondoltam volna, hogy a K-100-ról hazaérve fogom elkezdeni.

Mikor merre jártunk? Avagy: the easy day was yesterday

A telefonomba, Sziamiaú kettőbe (Xiaomi Redmi Pro) jegyzetelgettem, hogy melyik pontra, helyre mikor értünk.

Érdekesség, hogy bár aránylag sokat fényképeztem és volt hogy telefonáltam is, és az erdőben gyakran jobban merül a készülék az akadozó térerő és az emiatti állomáskeresés miatt, mégis csak úgy kb. 65%-ig merült a telefon.


Sissyvel a koldusszállási ellenőrzőponton, a túra 82. kilométerénél (Rakk Gyula barátom felvétele). A mosolyom a fotón őszinte is meg nem is, Koldusszállás után kis túlzással már csak a tágabb értelemben vett "célegyenes" van hátra, így optimista voltam és a holtpontok után ott már kezdtem a "zsebemben érezni" az újabb jelvényt, ugyanakkor már erősen (bár messze nem kibírhatatlanul) fájt a talpam.

Ami könnyen ment - a la recherche de la distance perdue

Emlékszem, az első néhány Kinizsi Százasom félve tisztelt szakasza volt a köves-szakadékos Gerecse-oldal Pusztamarót után, ahová ráadásul (ahogy most is) már éjszaka értem. Mostanában évről évre rövidebbnek és könnyebbnek tűnik.

Az idei Kinizsi Százas találkozásai

Pffffffff a rajtban velünk együtt indult, de aztán gyorsabb tempójával előrement. Végül úgy tudom családi okból ki kellett szállnia valahol.

Találkoztam tavaly megjelent könyvem, A Kinizsi Százas útikalauza kiadójának vezetőjével, Alcser Norberttel. Épp a Gete előtti nyílt szakaszon pihentem egy némi árnyat adó bokor tövében, amikor megjelent. Elsőre nem ismertem fel, de aztán jót beszélgettünk, és később többször is összefutottunk az út során. Életében először ő is végigment a távon, igaz végül úgy 20 perccel túllépte a 24 órás szintidőt (lassította az is, hogy Bányahegyen elhagyta a fejlámpáját).

Találkoztam Riedlinger Csabiékkal, többször is előzgettük egymást. A volt kisréti vadászház felé kaptatva az emelkedőn szóba került a két évvel ezelőtti CsPI-nk, meg a Kazinczy 200 kísérletem, amikor egy darabon szintén együtt mentünk. Most a sokadik találkozásnál már mondani kezdte: "Sanyi, már megint te vagy az?" Az utolsó ilyen találkozás Bajon volt, ahol a templom előtt, a kútnál lévő padon pihentek Csabiék. Valószínűleg az olvasó most nem találja ezt különösebben viccesnek, de ott Csabiék és én is jót röhögtünk ezen.

Találkoztam Zoltánnal, a kéktúrázóval, aki tavaly tavasszal megtalálta a Getén felejtett széldzsekimet. A Pilisnyeregeben futottunk össze először, ott már a bokasérülésére panaszkodott, és Dorogon fel is kellett adni a túrát.

Természetesen találkoztam Hotdogmennel, aki Kesztölcön és Bikavölgyben is meghívott egy iso italra, illetve Bikavölgyben egy hotdogra is. Ezúton is nagyon szépen köszönöm.

Bajon összefutottam Tamással, aki miután 2013-ban megírtam "A világ leghosszabb Kinizsi Százas beszámolóját" (emlegetik egyébként "A világ legrosszabb Kinizsi Százas beszámolójaként" is), ő 2014-ben írt egy még hosszabbat, így valójában azóta az övé "A világ leghosszabb Kinizsi Százas beszámolója". De lehet hogy egyszer írok egy még hosszabbatt és akkor újra átveszem a vezetést.

Valahol, még aránylag a táv elején találkoztam Pakával, szintén sokszoros K-100 teljesítővel, aki a falmászás edzéseket tartja. Szegénynek folyamatosan csalódást okozok, mert a tériszonyom miatt 3-4 méternél még ritkán merészkedtem magasabbra. Csodálkozik is, hogy ott nem tudom úgy legyőzni magam, mint a Kinizsi Százason.

Találkoztam még Károly Vikivel és Pávó Balázzsal, Berta Gabival, Balikó Sanyival, Szászfai Gáborral, Vestmannal, Tamással, Münchennel, Zséfár Lajossal, Nagy Istvánnal, Toplak Joe-val meg Asciimóval is, valamint Öregnándival, akitől egy sört is kaptam az utolsó ellenőrzőponton, Pusztatemplomnál, a célban pedig dedikáltam neki a könyvemet, amit végigvitt a túrán. Pusztatemplomnál Sistergővel is találkoztam, aki pontőrködött. És persze Csabiékkal is összefutottam ott is. Kérdezték, hogy már megint én vagyok-e az.

A célban futottam össze Tóth Andrással és Rajmunddal, valamint Walczer Istvánnal, háromszoros IXI Maxi díjazottal.

Kovalik Andrással, a főrendezővel a rajton és célon kívül Péliföldszentkereszten, a forrásnál találkoztam és beszélgettem.

Akikkel nem találkoztam

Nagyon sok emberrel nem találkoztam az idei Kinizsi Százason, de azért kiemelek néhányat:

Hozzám Rólam dumálsz? Ez hozzám rólam dumál!

Még a túra első kilométerein két srác beszélgetésére lettem figyelmes, az egyik mondta a másiknak, hogy van valaki, aki mindenféle őrült Kinizsi statisztikákat készít, például hogy eddig hányan teljesítették fél lábon a Kinizsit, stb. Nem tudom rám gondolt-e, mondjuk pont ilyen statisztikát még nem készítettem. Apropó, linkeltem már a Kinizsi Százas adatbázist és a Nagy Kinizsi Százas táblázatot ugye? :)

...vagy Toplak Joe-ra gondoltak? Na majd megkérdezem tőle, hogy ő készített-e ilyen statisztikát, kitelhet tőle is.

Amit feleslegesen cipeltem

Bár nálam volt, végül egyszer sem vettem elő a kendamámat és a Rubik-kockámat. Valamivel okosabb dolog volt magammal vinni a tartalék akkut, de végül erre sem volt szükség. Nem szoktam a túra közbeni anyagcsere folyamatokról írni (na jó azért volt már rá példa), de pl. most a WC papírt is feleslegesen vittem.

Hányadik Gete-mászásom is volt ez?

A Kinizsi Százas Csomolungmáját, a K-100 K-2-jét ezen a túrán másztam meg 37. alkalommal (ebben a tavalyi bejegyzésben még 33-at számoltam össze, de azóta egy privát Dorog - Péliföldszentkereszt - Dorog túrán valamint a tavalyi és most az idei Kinizsi Százason született négy további Gete-mászás).

A Kinizsi Százas teljes útvonalát pedig már 27-szer jártam végig, egyik vagy másik irányból.

A maratonista

Mogyorósbánya után jó darabon egy középkorú maratonista is csatlakozott hozzánk, akinek eddig úgy hiszem 50-es túra volt élete leghosszabbja. Olykor vele is utolértük, előztük egymást. Igyekeztem bíztatni, hogy az emelkedők java már mögöttünk van, és kedvező színben lefesteni a még előttünk álló szakaszokat. Azért időről időre előtört belőle a panasz, hogy "azt mondtad már nem lesz nehéz emelkedő". De lépésről lépésre közelebb voltunk a célhoz, és ő is sikeresen teljesítette a túrát, a célban ismét összefutottunk.

A hallucináló tájfutócipős, és a póló

A sárga jelzésen, Kappanbükk környékén egy sráccal mentem egy darabon, akinek ez volt a 10. teljesítése. A célban rá váró pólóról beszélt, meg hogy szerinte a tájfutócipő a legkényelmesebb (elképedt, hogy én bakancsban vagyok), no meg a hallucinációiról: a bokrokat házaknak, épületeknek látta. Meséltem neki, hogy egy Sárga 70-en (vagy inkább a Turul 200-on?) én például egy fa lombozatát sárkánynak láttam. De annyira sárkány volt, hogy még mintha a túratársam is sárkánynak látta volna, sőt, ő mondta rá először hogy sárkány, de én már azelőtt annak láttam.

Annyira megindítóan beszélt a 10. teljesítésért járó pólóról, és annyi hasznos tanáccsal látott el (főleg cipőügyben), hogy nem akartam a póló különlegességét csökkenteni azzal, hogy elmondjam, én tavaly már megkaptam.

Jótetteim

Tanulságok

Tanulság mindig van, még a 11. teljesítés után is. Volt olyan hiba, amit már nem először követek el, ill. olyan is, amit már volt hogy jobban csináltam, most mégis elkövettem.

De mi ennek az egésznek az értelme?

Ez olykor még az én fejeben is megfordul. De jó valamit gyűjteni, főleg egy ilyen ritka és értékes valamit, mint a Kinizsi Százas teljesítés. Aztán ott van még természetesen a túra hangulata, varázsa, ami még mindig nem múlt el, sőt/bár minden évben más egy kicsit. És persze újra és újra egy (akarat)erőpróba is.

Gratulálok mindenkinek!

Gratulálok mindenkinek, aki teljesítette az idei Kinizsi Százast, és azoknak is, akik küzdöttek, de valamiért fel kellett adniuk.

Köszönöm!

Köszönöm a rendezőknek a rendezést, a drukkolóknak a drukkolást, kedvesemnek a túra közbeni kedves érdeklődéseket és biztatást, túratársaimnak hogy velem voltak és hozzájárultak a kinizsikum hangulathoz, Sissy lányának hogy hazavitt (és megvárta, amig szinte börleszkbe illően keresem Öregnándit a dedikáció miatt), az olvasóknak pedig a figyelmet.



Csetneki BornToBeHard Sándor
(szumós néven Totyicuki, azaz Rettentő Földrengés)
2017. 5. 31.
Ha észrevételed van, elérhetsz gmailen: cssandor.

Előző és tervezett következő túráim:

Az idei felkészülésemet a Kinizsi Százasra az alábbi gyalogtúrák segítették:

Idén még a következő eseményeken tervezek résztvenni: